Háromszögek (4)
Vissza:
http://gorbem.hu/Matematika.php
Szabályos háromszögek
A szabályos háromszög a legegyszerűbb
sokszög, abban az értelemben, hogy oldalszáma a lehető legkisebb, és alkotó
elemei egymással egyenlők, így egyetlen adattal, például oldalának hosszával
megadható. (A négyzet is hasonlóan egyszerű és talán alkotó elemei még
könnyebben is számolhatók, de oldalainak száma miatt szerintem, lemarad az első
helyről.) De inkább térjünk rá az objektívebb dolgokra. Tehát a szabályos
háromszög oldalai és ebből következően a szögei is egyenlők. Mivel a háromszög
szögeinek összege 180º, a
szabályos háromszög minden szöge 60º-os.
Tekintsük a következő rajzot. Megrajzoltuk a háromszög két szögfelezőjét: BFb
és CFc
szakaszokat. Legyen ezek metszéspontja O.
Ekkor OFc
= OFa
és OFa
= OFb,
mivel a szögfelezőn azok a pontok találhatók, amelyek egyenlő távol vannak a
szög száraitól. Ebből viszont az adódik, hogy OFb = OFa,
azaz a harmadik szögfelező is átmegy az O
ponton. Ez a pont a háromszögbe írható kör középpontja. A három szögfelező a szabályos
háromszöget derékszögű háromszögekre bontja. Például az ABFb derékszögű, mert
az A
csúcsnál 60 fokos a B csúcsnál 30 fokos szöge van, amiből adódik, hogy Fb-nél lévő szög 90 fokos. Ez mindegyik oldallal
kapcsolatban elmondható. Mivel ezeknek a derékszögű háromszögeknek a az átfogója,
így egybevágók. Ugyanez mondható el a kisebb, az AFcO, BFcO, … derékszögű háromszögekről is. Összegezve az eddigieket: tehát
a megrajzolt szögfelezők metszéspontja a beírható kör középpontja. Mivel
felezik a szemközti oldalt, ezért súlyvonalak is, metszéspontjuk tehát a
háromszög súlypontja. Sőt, mivel merőlegesen felezik az oldalakat a
metszéspontjuk a háromszög köré írható kör középpontja, a merőlegesség miatt pedig
egyúttal magasságok is. Így az O
pontra jogosan mondhatjuk, hogy a háromszög középpontja: O = K = S = M, ahol K:
körülírható kör középpontja, S:
súlypont, M: magasságpont. Továbbá
egyenlő hosszúak a szögfelezőknek a háromszögbe eső szakaszai, a súlyvonalak
hossza és a magasságok hossza: f = s = m.
A háromszögnek minden szögfelezője a háromszög szimmetriatengelye. Ha pedig az O pont körül 120 fokkal elforgatjuk, akkor önmagába megy át.
Térjünk
rá a szabályos háromszög adataira. A számításokhoz a Pitagorasz
tételt használjuk:
Jelölje
r a beírható kör, R a köré írható kör, és az rA = T/(s-a) a hozzáírt kör sugarát
(kiszámítási módját lásd a lap végén):
A
szabályos háromszögekkel kapcsolatban két szélsőértéket
kell megemlíteni. Az azonos kerületű háromszögek közül a szabályosnak a területe a legnagyobb. Illetve, az
azonos területű háromszögek közül a szabályosnak a kerülete a legkisebb.
Egyenlőszárú háromszögek
Az egyenlő szárú háromszögnek van két
egyenlő oldala, melyeket száraknak, az
általuk bezárt szöget szárszögnek, a
harmadik oldalt pedig alapnak
nevezzük. Az egyenlő szárú háromszög alapjain fekvő szögek (mivel egyenlő
oldalakkal vannak szemben) egyenlők. A szárszögének nagysága szerint lehet
hegyes-, derék- és tompaszögű. Az alapon fekvő szögek aszerint
kisebbek 45 foknál, egyenlők 45 fokkal vagy nagyobbak 45 foknál, amint az egyenlő szárú
háromszög tompa-, derék- vagy hegyesszögű. A szárszög szögfelezője egyúttal az
alaphoz tartozó súlyvonal, magasságvonal és oldalfelező merőleges és
szimmetriatengely is. Emiatt az egyenlőszárú háromszög beírható körének O középpontja és az S súlypontja a szögfelezőnek a
háromszögbe eső szakaszán található. A köré írható kör K középpontja és az M
magasságpont a szögfelező egyenesén található, hegyesszögű háromszög esetén a
háromszög belsejében, derékszögű esetén a háromszög
kerületén, tompaszögű esetén a háromszögön kívül (a magasságpont a szárszög
csúcsszögének a szögtartományában, a köré írható kör középpontja pedig a
szögfelezőnek az alapon túlnyúló meghosszabbításán).
Az alábbi rajzon hegyes- (1. ábra), derék- (2. ábra) és tompaszögű (3.
ábra) egyenlőszárú háromszögeket láthatunk. A háromszögeknek a az alapja, b a szára, m pedig a magassága. A magasság és a terület kiszámításához
használjuk a Pitagorasz tételt:
Az
1. ábra jelöléseit használva,
számítsuk ki a hegyesszögű egyenlőszárú háromszög súlyvonalát (az sa = m, így csak az sb = sc-t kell meghatározni).
Ugyancsak
az 1. ábra jelöléseit használva, a BMS és SKF háromszögek hasonlók, hiszen oldalaik párhuzamosak illetve egy
egyenesen helyezkednek el. Mivel az S
a BF szakasz harmadoló pontja, így a
hasonlóság aránya 1:2.
Vagyis a KS és SM aránya is ugyanez, azaz az S
a KM szakasznak a K-hoz közelebbi harmadoló pontja.
Számítsuk
ki a KM szakasz hosszát. Jelölje KF = x, KE = y. Mivel a BDM és FEK háromszögek hasonlók és a
hasonlóság aránya 1:2,
így MB = 2x és KD = 2y. Ezek segítségével a KM
= m/2 - 3y. A Pitagorasz tételt és az AEF és ABD háromszögek hasonlóságát felhasználva:
(Az m utóbbi, összegként
való felírása csak a számolás helyességét igazolja.) Az AK szakasz hossza a köré írható kör sugara, amit jelöljünk a
szokásos módon R-rel. Mivel AK = AE + EK = R = m/2 + y, így:
Számítsuk
ki a háromszögbe írt kör r = OD
sugarát a T = rs
képlet segítségével:
Nézzük
a hozzáírt körök sugarát:
Már
csak a KO = KD - OD meghatározása
van hátra:
A
későbbiekben láthatjuk, hogy az általános háromszögre érvényes az Euler-tétel, amely
képletben: d2 = R2
- 2Rr, ahol d = KO, azaz a két
kör középpontjának távolsága. Nézzük meg teljesül-e ez a meghatározott
sugarakra és KO távolságra:
Természetesen
igen, hiszen az R, r és KO kiszámítása helyesen történt, így az
ellenőrző számítás nem talált hibát.
Egyenlő
szárú derékszögű háromszög esetén a magasság és a terület:
A háromszögek nevezetes egyenesei,
pontjai és körei
A
háromszögek oldalfelező merőlegesei és a háromszög köré írható kör középpontja.
A
háromszögben a három oldalfelező merőleges egy pontban metszi egymást. Ez a
pont a háromszög köré írható kör középpontja, melyet K-val, a kör sugarát pedig R-rel
jelöljük.
A
bizonyításban azt látjuk be, hogy két oldalfelező metszéspontja rajta van a
harmadik oldalfelező merőlegesen. A szakaszfelező tulajdonsága, hogy rajta
olyan pontok vannak, amelyek egyenlő távol vannak a szakasz két végpontjától.
Tekintsük az fa
és fb
oldalfelező merőlegeseket, melyek nyilvánvalóan metszik egymást, mert az ACB szög nem lehet 180º. Az fa-n olyan pontok vannak, melyek egyenlő távol
vannak a B és C csúcsoktól, például ilyen a metszéspontjuk K is, azaz KB = KC. A fb-n
olyan pontok vannak, amelyek egyenlő távol vannak az A és C csúcsoktól, így K-ra KA = KC is igaz. De ebből KA = KB adódik, azaz a K rajta van az fc-n is, vagyis
mindhárom oldalfelező merőlegesen. Tehát a Három oldalfelező merőlegesnek a K közös pontja. Mivel a K mindhárom csúcstól egyenlő távolságra
van, így a háromszög köré írható kör középpontja (a három csúcspont
egyértelműen meghatároz egy kört), melynek sugarát R-rel jelöljük. Az 1. ábra
alapján a γ-val jelölt szögek a kerületi és középponti szögek tétele
miatt egyenlők. Ennek alapján az R a
háromszög oldalaival és a háromszög T
területével így számolható ki:
Nézzük
meg, hogyan függ a K helye a
háromszög típusától. Az 1. ábrán egy
hegyesszögű háromszög látható. Ekkor a K
a háromszög belsejében van. A 2. ábra
derékszögű háromszöget tartalmaz. A köré írható kör középpontja az átfogó
felezőpontjában található K = Fc. A kör sugara az átfogó fele: R = c/2. A 3. ábrán pedig tompaszögű háromszöget láthatunk. Ekkor a K
a háromszögön kívül, a tompaszög szögtartományában foglal helyet.
A
háromszög belső szögfelezői és a háromszög beírható körének középpontja.
A
háromszögben a belső szögek szögfelezői egy pontban metszik egymást. Ez a pont
a háromszögbe írható kör középpontja, melyet a következő rajzon O-val jelöltünk (mely pont triviális
módon, mindig a háromszög belsejében található). A beírható kör sugara r, melyet így számolhatunk ki: r = T/s (ahol T a háromszög területe, s
pedig a fél-kerület). Az a, b, c oldalú háromszögbe írt kör
érintési pontjai az oldalakat páronként s
- a, s - b, s - c hosszúságú darabokra bontják.
Annak
a bizonyítása, hogy a belső szögfelezők egy ponton haladnak át, teljesen analóg
az oldalfelezőknél alkalmazott bizonyítással. Vagyis belátjuk, hogy két
szögfelező metszéspontja rajta van a harmadik szögfelezőn. A jobb
áttekinthetőség miatt két ábrát fogunk használni. Tekintsük tehát az előző rajz
1. ábráját. A szögfelező
tulajdonsága, hogy pontjai egyenlő távol vannak a szög száraitól. Így például
az OEa = OEb
és OEb = OEc
mivel az O rajta van az fc és
az fa
szögfelezőn. De ebből OEa = OEc
adódik, vagyis az O rajta van fb-n,
azaz a belső szögfelezők egy ponton mennek át.
Ha
felírjuk a háromszög területét a beírható kör sugara segítségével, akkor a
beírható kör sugarára a következőt kapjuk:
Bizonyítsuk
be az állítást a Ceva tétel alapján is. A Ceva tétel megfordítása szerint, ha a Ceva-féle
szakaszok a háromszög oldalaiból olyan metszeteket hoznak létre, hogy abc = a’b’c’,
akkor a Ceva-féle szakaszok egy ponton mennek át. A
bizonyításhoz felhasználjuk a szögfelező tételt (a tétel bizonyítását a Haromszog2.htm
lapon láthatjuk), vagyis azt, hogy a szögfelező a szemközti oldalt a szomszédos
oldalak arányában osztja. Azonosítások a fenti rajz 2. ábrája szerinti:
Ez
utóbbi viszont a Ceva-féle tétel megfordítása szerint
azt jelenti, hogy a három belső szögfelező egy ponton megy keresztül. Most térjünk
át az érintő szakaszokra. Tekintsük újra az előző rajz 1. ábráját.
Euler-féle képlet és egyenlőtlenség.
Egy
háromszög beírható köre középpontjának és a köré írható köre középpontjának d távolságát az Euler-féle képlet adja meg (r a
beírható kör sugara, R a köré írható
kör sugara):
Használjuk
az alábbi rajz jelöléseit. A d = OK
szakasz az ODK derékszögű háromszög
átfogója. (Megjegyezzük, hogy ha a háromszög nem szabályos, mindig választható
olyan oldal, hogy az ODK háromszög
az alábbi módon létezzen.) Határozzuk meg ennek a háromszögnek a befogóit:
Írjuk
fel az ODK derékszögű háromszögre a Pitagorasz tételt:
Ha
az utóbbi összefüggést összevetjük az Euler-féle
képlettel, akkor a következőnek kell igaznak lenni:
Próbálkozzunk
meg ekvivalens átalakításokkal ezt igazolni:
Mivel
a négyzetre emelés pozitív értékeken történt, így hamis gyök nem léphetett fel,
az egyenletek ekvivalensek. Az átalakítások közben a következő
helyettesítéseket alkalmaztuk:
Mivel
az átalakítások révén azonossághoz jutottunk, így az R valóban a fentebbi értékkel megegyezik, azaz az Euler-féle képlet tehát érvényes.
Az
Euler-féle képletből egyszerűen adódik, hogy egy
háromszög köré írható kör sugara mindig nagyobb vagy egyenlő, mint a beírható
kör sugarának a kétszerese (Euler-féle
sugáregyenlőtlenség), hiszen:
Az
egyenlőtlenség második bizonyításában használjuk a későbbiekben tárgyalandó Heron-képletet,
mely a háromszög területét adja meg az oldalak segítségével. Használjuk az r és R fentebb bebizonyított kiszámítási képletét, és az
s-a, s-b és s-c szakaszokról térjünk át az
előzőekben használt x, y és z szakaszokra (előző rajz 1. és 3. ábra):
Ez
utóbbi viszont a számtani és mértani közepek között fennálló egyenlőtlenség
miatt igaz (három egyenlőtlenség megfelelő oldalainak az összeszorzásával
kaphatjuk ezt az egyenlőtlenséget).
Középvonalak.
A
háromszög bármely két oldalának felezőpontját összekötő szakasz, azaz a középvonal, párhuzamos a harmadik
oldallal és fele olyan hosszúságú. Ez az állítás nyilvánvalóan igaz a
párhuzamos szelőszakaszok tétele és megfordítása miatt.
A
következő rajzon az FaFb,
FbFc
és FcFa
a középvonalak. A középvonalak által alkotott háromszöget a háromszög középponti vagy súlyponti háromszögének
nevezzük. A középvonalakból álló háromszög és az eredeti háromszög egymáshoz párhuzamosan
hasonló, a hasonlóság aránya 1:2. A középvonalak az eredeti háromszöget négy,
egymással egybevágó háromszögre bontják. Az oldalak arányából és ez előbbi
felbontásból is azt láthatjuk, hogy a középvonalak által alkotott háromszög területe
az eredeti területének a negyed része. A középvonalakból álló háromszög
magasságpontja egybeesik az eredeti háromszög köré írt kör középpontjával,
ugyanis a középvonalakból álló háromszög magasságvonalai egybeesnek az eredeti
háromszög oldalfelező merőlegeseivel.
Súlyvonalak
és súlypont.
A
háromszög csúcspontjait a szemközti oldalfelező pontokkal összekötő vonalakat
súlyvonalaknak nevezzük. A három súlyvonal egy pontban metszi egymást. Ez a
háromszög súlypontja: S (mely
nyilvánvalóan mindig a háromszög belsejében található). A súlypont a
súlyvonalaknak a csúcstól távolabb eső harmadoló pontja. Bármelyik súlyvonal a
háromszöget két egyenlő területű háromszögre bontja. (Ha egy háromszöget
lemezből elkészítünk, akkor a súlypontjában alátámasztva egyensúlyban lesz.)
Lássunk
néhány bizonyítást. A bizonyítás arra irányul, hogy az S bármely súlyvonal harmadoló pontja. A fenti rajz alapján legyen D és E az AS és a BS felezőpontja. Mivel FaFb
az ABC háromszögnek, DE pedig az ABS háromszögnek a középvonala, ezért minkét középvonal az AB-nek a fele és
párhuzamos vele. Így a DEFaFb
négyszög egy paralelogramma, melynek átlói felezik egymást. Azaz AD = DS = SFa,
valamint BE = ES = SFb.
Ezáltal S a mindkét súlyvonal
harmadoló pontja. Ugyanezeket elmondva egy másik középvonalra nyilvánvaló, hogy
az S minden súlyvonalnak harmadoló
pontja, azaz a három súlyvonal ugyanazon az S ponton halad át.
A
második bizonyításban azt használjuk fel, hogy az ABS és FaFbS
két hasonló háromszög, hiszen e két háromszög azonosak, egy pár csúcsszög és
két pár váltószög van köztük. A hasonlóság aránya 2:1, mert FaFb az ABC középvonala. Ekkor viszont:
Az
adódik tehát, hogy S az AFa-nak
és az BFb-nek
is a harmadoló pontja. Ugyanezt még egy középvonalra megismételve adódik, hogy
az S mindhárom súlyvonal harmadoló
pontja, azaz a súlyvonalak közös pontja.
A
harmadik bizonyításban abból indulunk ki, hogy a középvonalakból álló FaFbFc
háromszög hasonló az eredeti ABC háromszöghöz. A középvonalak hossza miatt a hasonlóság aránya 1:2. Mivel
párhuzamos hasonlóságról van szó, az S
a hasonlóság középpontja, azaz:
Vagyis
az S mindhárom súlyvonalon harmadoló
pont, ezáltal egyértelmű.
Az
utolsó bizonyítás szinte csak utalás a Ceva-féle
tételre, hiszen a háromszög oldalain keletkező szakaszok külön-külön egyenlők,
azaz az ottani jelölés szerint: a = a’ =
a/2, b = b’ = b/2 és c = c’ = c/2.
Így a tétel feltétele teljesül, azaz a súlyvonalak, mint Ceva-féle
szakaszok, egy ponton mennek át.
Megjegyzések: A középponti (vagy súlyponti) háromszögnek és az
eredeti háromszög súlypontja egybeesik. A háromszög bármelyik középvonalának
egyenese egyenlő távol halad a háromszög mindhárom csúcsától. A súlypont és a
csúcsok távolságának négyzetösszege a sík bármely pontjára nézve a legkisebb. A
leghosszabb súlyvonal a legrövidebb oldalhoz tartozik.
Magasságvonalak
és a magasságpont.
A
háromszög csúcsaiból a szemközti oldalak egyenesére bocsátott merőlegeseket a
háromszög magasságvonalainak nevezzük. A három magasságvonal egy pontban metszi
egymást. Ez a háromszög magasságpontja: M.
Tekintsük
az előző rajz 1. ábráját. Húzzunk
párhuzamosokat a csúcsokon keresztül a szemközti oldalakkal. A kapott A’B’C’ háromszögnek a középvonalai az
eredeti háromszögnek az oldalai. Ha tekintjük például az AB és B’C valamint az AB’ és BC szakaszokat, akkor ezek a
párhuzamosak, azaz egy paralelogrammát alkotnak. Mivel a paralelogramma
szemközti oldalai egyenlők: AB = B’C
és BC = AB’. Ha ezt a további
oldalakra is elmondjuk, akkor nyilvánvaló, hogy az A, B és C pontok az A’B’C’ háromszög oldalfelező pontjai.
Mivel CM egyenese merőleges AB-ra, merőleges
a vele párhuzamos A’B’-re
is. Azaz a CM egyenese az A’B’ oldal felezőmerőlegese, ahogy a
többi magasság vonalai is felezőmerőlegese a megfelelő oldalnak. Az oldalfelező
merőlegesekre vonatkozó tételünk értelmében ezek egy ponton mennek át, azaz a
háromszög magasságvonalai is egy pontban metszik egymást.
Az
1. ábrán hegyesszögű háromszöget látunk,
mely esetén a magasságpont a háromszög belsejében található. A 2. ábra derékszögű háromszöget ábrázol,
a magasságpont ekkor a derékszögű csúccsal egybeesik A = M. A 3. ábrán
tompaszögű háromszöget látunk, a magasságpont a tompaszög csúcsszögének a
tartományában, a háromszögön kívül található.
Bizonyítsunk
a Ceva tétel alapján is. Az 1. ábrán az x, u, y, v, z, és
w jelöli az oldalak magasságvonalak által
előállított szakaszait. Mivel az azonos színű ívvel jelölt szögek merőleges
szárú szögpárok és így egyenlők, az őket tartalmazó derékszögű háromszögek
hasonlók. Ezek alapján:
Vagyis
a szakaszok teljesítik a Ceva-féle szakaszok
feltételeit, azaz a három magasságvonal egy ponton halad át.
Megjegyzések: Jelölje ma,
mb és mc az a, b és c oldalhoz tartozó magasságokat. A háromszög két oldala úgy
aránylik egymáshoz, mint a hozzájuk tartozó magasságok reciprokai.
A
háromszög bármely oldalfelező pontja egyenlő távol van a másik két oldalra eső
magasságtalpponttól (ugyanis az oldal Thalesz körén
rajta vannak a magasságtalppontok).
Talpponti
háromszög (Fagnano-feladat).
Egy
hegyesszögű háromszög magasságainak talppontjai által meghatározott háromszöget
talpponti háromszögnek nevezzük. Egy
hegyesszögű háromszögbe írt háromszögek közül a talpponti kerülete a legkisebb.
A
fentebbi rajz jelöléseit használva, legyen H
az AB oldal egy tetszőleges pontja.
Tükrözzük H-t a másik két oldalra, AC-re tükrözve D-t, BC-re tükrözve E-t kapunk. Legyen F’ az AC, G’ pedig a BC tetszőleges belső pontja, így kapunk egy HF’G’ háromszöget. A tükrözések miatt nyilván HF’ = F’D és HG’ = G’E.
Ebből az adódik, hogy a HF’G’
háromszög kerülete egyenlő a DF’G’E
törött vonal hosszával. Ez viszont akkor a legrövidebb, ha a pontjai egy
egyenesre, a DE szakaszra esnek,
azaz F’ = F és G’ = G esetén. Tehát, ha H
rögzített, akkor az FGH a legkisebb
kerületű beírható háromszög. Most már csak az van hátra, hogy megkeressük,
milyen H esetén lesz a háromszög a
legkisebb kerületű, azaz mikor lesz a DE
távolság a legkisebb. A tükrözések miatt egyrészt CD = CH = CE, tehát a CDE
egyenlőszárú háromszög. Másrészt, ugyancsak a tükrözések miatt, a DCE szög mindig az ACB szög kétszerese. Itt fontos megjegyezni, hogy mivel az ABC hegyesszögű, a DCE, a DAB és ABE szögek mind kisebbek, mint 180º, Azaz az ABECD ötszög konvex, és így az F
és G pontok, mint átlók
metszéspontja biztosan létezik. A CDE
háromszög a H lehetséges helyeire
nézve mindig ugyanolyan csúcsszögű egyenlőszárú háromszög, melynek akkor a
legkisebb a kerülete, és ezáltal az alapja DE, vagy ami ugyanakkor következik be, amikor
a szára a lehető legkisebb. De a szár egyenlő CH-val, vagyis akkor, ha a CH a lehető legkisebb. Ez pedig akkor lesz,
ha a CH az AB oldalhoz tartozó magasság. Ugyanezt a további oldalakra is
elmondhatjuk, vagyis a magasságtalppontok által meghatározott háromszög
kerülete a legkisebb a beírható háromszögek közül. A rajzon ez a talpponti
háromszög a TaTbTc
háromszög.
A
háromszög külső szögfelezői és a hozzáírt körök középpontjai.
A
háromszög bármely két külső szög szögfelezője és a harmadik szög belső
szögfelezője egy pontban metszik egymást. Ez a pont a háromszög hozzáírt
körének a középpontja. Mivel a külső szögeket háromféleképpen választhatjuk
meg, a háromszögeknek három hozzáírt köre van.
A
tétel állítása könnyen igazolható. A hozzáírt körök középpontjai legyenek: OA, OB, OC.
Például az OA pont
egyenlő távol van az AB oldal
meghosszabbításától (az e
egyenestől) és a BC oldaltól, mivel
a B
csúcsnál lévő külső szög szögfelezőjén van. Hasonlóan egyenlő távol van BC oldaltól és az AC oldal meghosszabbításától (a g egyenestől), mert a C
csúcsnál lévő külső szögfelezőn található. Tehát egyenlő távol van az e és g egyenesektől, azaz rajta van az A csúcsnál lévő belső szög száraitól
is, vagyis rajta van ennek a belső szögnek a szögfelezőjén. Azaz az A csúcsnál lévő
belső, és a B és C csúcsnál lévő
külső szögfelezők átmennek az OA
ponton. Ugyanezek igazak a további hozzáírt kör középpontjára is.
A
hozzáírt körök az oldalak egyeneseit a szembeni csúcstól s távolságra érinti. Az igazoláshoz használjuk fel, hogy a körhöz,
adott külső pontból húzott érintőszakaszok hossza egyenlő
A
hozzáírt körök sugarait így számolhatjuk ki: rA = T/(s-a), rB
= T/(s-b), rC =
T/(s-c), ahol T a háromszög területe, s
pedig a fél-kerület. Az rA = T/(s-a) bizonyításhoz felírjuk az ABC háromszög területét az ABOA, az ACOA és a BCOA háromszögek területével
(az első kettő területéből kivonjuk a harmadik területét).
A
további két sugarat ezzel analóg módon kaphatjuk meg.
Következő
lap: http://gorbem.hu/MT/Haromszog5.htm